A golden retriever

Az 1800-as éviek elején Angliában és Skóciában a vadászat betöltötte mind a sport, mind pedig az élelemszerzés gyakorlati szerepét.  Egy közepes termetű, a vad nyomát követő, vízben és szárazon egyaránt dolgozni képes kutya iránti igény előtérbe helyezte a retrievereket. A Golden Retrieverek fejlődése leginkább lord Tweedmonth (Invemess-Shirl. Skócia) 1835-1890 közötti feljegyzéseiben követhető nyomon.
Ismeretes, hogy a Golden Retriever kialakításában szintén felhasználták a Tweed Water Spánielt, valamint a könnyebb felépítésű újfundlandit is. Más fajták is részt vettek a keresztezésben, pld. írszetter, egyéb vízi spánielek. A vízből való elhozás igen fontos volt és a vadászoknak olyan kutyákra volt szükségük, amelyek bírták a hideg vizet, jól úsztak és boldogultak a sűrű aljnövényzetben is. Lord Tweedmonth az első sárga Retrieverét, Nous-t (azaz Wisdom-ot) Brightonban 1865-ben vásárolta meg. 
Nous Chichester Earlje tenyészetéből származott. Egy 1870-ből származó, Nous-t ábrázoló fényképen  nagy, hullámos szőrzetű Golden Retriever látható. A British Múzeumban néhány festményen hasonló típusú kutya látható. Tweed River mentén élt ebben az időben a Tweed Water Spaniel (Tweed vizi spániel), mely a Golden Retriever fajta kialakításában nagy szerepet játszott. Ez a kutya minden körülmények között képes volt a vadat elhozni. British Dogs (Brit Kutyák) (1881.) szerzője, Dalziel szerint a Tweed vízi spániel színe világos liver volt, tömött, göndör szőrzettel. Farka hosszú és csüngő, fülei súlyosak, húsosak, kevés szőrrel fedettek, mellső lábak zászlósak, hátulsó lábak sima szőrrel fedettek, kúp alakú feje volt,  enyhén lelógó ajkakkal. Bár eme vízi spániel fajta eredete az idők homályába vész, nem lehet átsiklani a Golden Rerieverek kialakításában játszott szerepe felett. Feljegyzések szerint Noust egy Bill nevű Tweed vízi spániellel pároztatták 1867­68 években. Be11e színe liver volt. Ebben az időben livernek nevezték a barnától az őzbarnáig vagy homokszínig terjedő színeket. Nous és Belle pároztatásából 4 sárga kölyök született, Crocus, Cowslip, Primose, Ada. Cowslip fontos szerepet játszott lord Tweedmonth sárga retrieverek kialakítását célzó tenyészetében. Corwslip-et (szuka) később egy Tweed vízi spániellel párosították és megtartottak ebből az alomból egy szuka kiskutyát. Ezt a kutyát Ada egyik leszármazottjával pároztatták. Ada pároztatásából­ sárga kölykök születtek, a további pároztatásoknál felhasználták az írszettert és a Tweed vízi spánielt is. Feltételezések szerint Blood­hundot is felhasználták a fajta kialakításánál. 
Golden Retriever tenyésztésben fontos szerephez jutott a vonaltenyésztés, ami abban az időben ritkán alkalmazott tenyésztői módszer volt, mivel Nous és Cowslip többször is szerepelt a törzskönyvekben.
A Sárga vagy Golden Retriever a XIX. század végén vált népszerűvé Angliában. Az első olyan Field Trial-t (mezei verseny), melyen Golden Retriever győzött, 1904-ben rendezték meg Angliában. Első ízben 1908-ban, az Eystal Palace-ban állítottak ki Golden Retrievert Flat Soats (Golden) név alatt. További Retrievereket 1909-ben és 1913-ban állítottak ki Flat Coats elnevezés alatt egyéb retrieverekkel csoportosítva. 1913-ban színük szerint különválasztották őket és arany vagy sárga retrieverkként szerepeltek. Angliában megalakult az első Golden Retriever Klub. 
Utazók amerikai látogatásukból haza­térve hoztak magukkal kutyákat és úgy tudni, hogy az 1890-es években az USA-ban és Kanadában is voltak Golden Retrieverek. Nagy Britanniából és Kanadából származó goldenek az 1920-as és 1930-as években elkerültek USA keleti és nyugati partvidékére is. Az Amerikai Kennel Klub az első Golden Retrievert 1925 novemberében törzskönyvezte. Igaz, hogy korábban is törzskönyveztek Golden Retrievereket, de csak retrieverként, nem említve a színüket. Kanadában 1927-ben törzskönyvezték először önálló fajtaként. A Golden Retrieverek az 1930-as, 1940-es években terjedtek el az USA-ban. Elsősorban vadászkutyaként használták őket, azonban néhányukat kiállításokon is bemutatták.
A tulajdonosok és tenyésztők lelkiismeretes munkát végeztek, mivel egy erőteljes, jó kiállású vadászkutya kialakítására törekedtek. Egyre több tenyésztő állította ki retrieverét kutyakiállításokon. Mindent összevéve a sötétebb színű kutyákat helyezték előnybe, azonban volt néhány közepesen aranyszínű egyed is. Mind a sötét, mind pedig a világos színű kutyák részt vettek az angol Field Trial-okon, a skóciai és angol kiállításokon is. Ugyan így történt USA-ban és Kanadában is. Kiegyensúlyozottság, egészség, vidámság, kiképezhetőség és temperamentum. Ezek azok a tulajdonságok, melyek elsősorban számítanak a fajta kedvelőinek. 1936-ban Angliában és Skóciában módosult a standard  és engedélyezte minda világosabb, mind a sötétebb színt. Mivel az amerikai igények kielégítése miatt egyre több kutyát importáltak Angliából és Skóciából, a világosabb szín a sötéttel együtt bekerült az országba. Az igen világos színt sem Amerikában, sem Nagy Britanniában nem kedvelték. Az Egyesült Államokban és más országokban a Golden Retriever Klubok sokat tesznek azért, hogy a fajta színvonalát növeljék. Manapság a Golden Retrievereket sikeresen alkalmazzák Field Trial-okon, vadászatokon, kísérőkutyaként és vakvezető kutyaként. A Golden Retrieverek kiváló szaglását egyéb területeken, mint pld. kábítószer felkutatásnál is jól hasznosították.

A Golden Retrieverek mindezen jó tulajdonsága hozzájárult ahhoz, hogy a fajta népszerűsége rohamosan nő.

Standard

ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS:
Szimmetrikus, harmonikus, élénk, erőteljes, kiegyensúlyozott mozgású, rendkívül barátságos kifejezésű.

JELLEMZŐJE:
Engedelmes, intelligens, természetes munkaszeretettel.

JELLEME:
Barátságos, szelíd, bizalmas.

FEJ:
Arányos (széles) és jól formált, széles, de nem durva agykoponya, jól illeszkedik a nyakhoz, erős, széles és mély fang. A fang hossza megközelítőleg azonos a koponyáéval, kifejezett stop. Fekete orr.

SZEM:
Sötétbarnák, egymástól távol ülőek,igen kedves kifejezésű , sötét szemhéjszélekkel.

FÜL:
Közepesen nagy, körülbelül a szem vonalában tűzött.

FOGAZAT:
Erős állcsont-állkapocs és fogak tökéletes, szabályos és teljes ollós harapásban, amelynél a felső metszőfogsor köztes hézag nélkül fedi az alsót és a fogak merőlegesen állnak az állcsont-állkapocsban.

NYAK:
Jó hosszúságú, és vonalú száraz és izmos.

ELÜLSŐ VÉGTAG:
Egyenesek, erős csontozattal, jól dőlt és hosszú lapocka, ugyanilyen hosszú a felkar, jól a törzs alá állítva. A könyök szorosan
a testhez simul.

TEST:
Arányos, rövid ágyékrész, hatalmas mellkas. Mély és jól ívelt bordák. Egyenes felső vonal.

HÁTULSÓ TESTRÉSZ:
Az ágyék és a hátulsó végtag erős és izmos. Jó hosszú lábszár, jól szögellt térdízület. Mélyen helyeződő csánkízületek, amelyek hátulról tekintve párhuzamosak, sem be-, sem kifelé nem fordulhatnak. A tehénállás nagyon nagy hiba.

MANCS:
Kerek macskamancsok.

FAROK:
A hátvonal magasságában tűzött és hordott, a csánkízületig ér. A végén nem lehet görbület.

SZŐRZET:
Sima vagy hullámos dús szőrzet, vastag, vízálló aljszőrzettel.

SZÍN:
Az arany és a krém minden árnyalata lehet, de nem vörös és nem mahagóni. Néhány, de kevés fehér szőrszál csakis a mellen elnézhető.Fehér gallér, mancsok és újjak, valamint a fehér homlokfolt hiba.

MOZGÁS:
Energikus, lendületes, egyenes és párhuzamos elülső- és hátulsó végtagokkal. Szabadon előrenyúlva lép, de nem akciós mozgás.

NAGYSÁG:
Marmagasság kan: 56-61 cm, szuka 51-56 cm.

KIZÁRÓ HIBÁK:
Minden a fentiektől való eltérés hibának tekintendő, melynek értékelésének az eltérés mértékével pontosan arányban kell lennie.